Kócsag Budapestről

Ma bemutatkozik a Macondo közepes hátizsákja a „Kócsag”.

Aki bemutatja Nektek: Marcsi. Marcsi szabadúszó újságíróként dolgozik Budapesten. Ő segít nekem a Macondo Balance kommunikációjában. Nem ad kész válaszokat, de nagyon mélyrehatóan figyel és értőn kérdez, az ember akaratlanul is mélyen magában keresi a válaszokat és a miértjeit. Őszintén és nagy kíváncsisággal próbálja megérteni a világot maga körül. Érdeklik mások történetei és gondolatai. A vele való beszélgetések közben nagyon sokat tanulhatunk az őszinteségről és önmagunkról.

Marcsi jelenleg Budapesten él, de Zalaegerszegen töltötte gyerekkorát. Arra kértem meséljen kicsit arról, mit jelent számára vidéki gyökerekkel a fővárosban élni.

„10 év után néha még mindig turistának érzem magam a városban, és ez nagyon jó. Bámulom a házak stukkóit, a falra rögzített emléktáblákat és rajongok Budapestért. Amikor felköltöztem óriásinak tűnt, aztán szép lassan belenőttem, valahogy úgy, hogy megtanultam használni a várost. Bár ritkán utazom haza, igyekszem átmenteni a vidéki élet apró részleteit a nagyvárosi létbe. Apukám szilvalekvárja, a szárított vargánya illata és a mindenféle növény és állat iránti rajongás segít felidézni a gyerekkorom és a régi otthon emlékeit. Sokáig úgy hittem, én már sehol nem leszek többé otthon, de szerencsére ez nincs így. Pesten itthon vagyok, Egerszegen otthon vagyok, és ez így szép. A vidékiség fontos része az identitásomnak, soha nem hagynám magam mögött. Nélküle például nem tudnám mi a különbség tócsni és prósza között, nem mennék a hegyre szőlőt szedni és Budapestre se jönnék fel többé. Azt pedig nem tudnám elviselni!"